Star Trek: Nemzedékek Amint Kirk az Enterprise-B hídjára tette a lábát, azonnal megrohamozták az újságírók. Kirk már felkészült arra, hogy múltbeli hőstetteiről mesél nekik – persze kicsit kiszínezve a történeteket, végül is ez érthető –, de az újságírók egyáltalán nem erre voltak kíváncsiak.
– Kirk kapitány, hány kilót hízott az utóbbi fél évben?
– Kirk kapitány, elmondaná, milyen hajfestéket használ?
– Kirk kapitány, igaz, hogy ön és Mr. Spock között több volt, mint barátság?
Kirk némileg zokon vette ezeket a kérdéseket, és faképnél hagyta az újságírókat. Ekkor Chekov lépett oda hozzá. – Kapitány, engedje meg, hogy bemutassak önnek valakit... Demora Sulu, az Enterprise-B kormányosa.
Kirk keserves pillantással mérte végig a ferdeszemű csajt. – Ezeket a Sulukat baltával sem lehet kiirtani. Chekov, nincs itt valami ennivaló? Éhenhalok.
– Harriman kapitány azt mondta, a replikátort csak kedden szerelik fel.
Kirk lemondóan legyintett. – Akkor essünk túl ezen a hülye ceremónián, hogy mehessek haza kajálni. Indulás!
Demora becsületére legyen mondva, az Enterprise-B viszonylag sértetlenül ért ki az űrdokkból, csak néhány karbantartó munkást passzírozott a falhoz. Alig értek ki, megszólalt a kommunikációs tiszt.
– Uram, segélykérő hívás érkezett. Két El-Aurian menekülteket szállító hajó három fényévnyire innen...
Harriman a tiszt szavába vágott. – Szóljon a legközelebbi föderációs hajónak. Mi nem érnénk oda időben. A térhajtóművet csak kedden szerelik be. – És Kirk legalább 1000 kiló, ami jelentősen lelassít minket, tette hozzá gondolatban.
– Nincs más föderációs hajó a közelben, uram. – Hát, akkor ezeknek ma nincs szerencséjük... – kezdte Harriman, de még időben elkapta Kirk szemrehányó pillantását – ...akarom mondani, menjünk oda gyorsan. Legalább látunk egy jó kis tűzijátékot.
– A vonósugárral megmenthetjük őket – szólt közbe Chekov, és vigyorgott magában. Ilyen jó ötlete még soha nem volt, még a TOS idején sem. Harriman behúzta a nyakát. – Nos izé... A vonósugarat csak kedden szerelik be.
Kirk felháborodott. – Képes volt vonósugár nélkül elhagyni az űrdokkot?
Harriman fölényes pillantást vetett rá. – Ez nem az Enterprise-A, Kirk. Ezt vonósugár nélkül is ki lehet vonszolni az űrdokkból.
Kitört a röhögés. – Nem úgy értettem! – mérgelődött Kirk. A következő pillanatban az Enterprise-B gyorsított, Kirk pedig fenékre esett.
– Kapitány, jól van? – nézett le rá aggódva Chekov.
Kirk grimaszolt. – Most már én is a béka segge alatt vagyok, nem csak a tekintélyem – mondta, és feltápászkodott.
Épp időben értek az El-Aurian hajókhoz, hogy lássák az egyiket felrobbanni. A másik is vészesen recsegett.
– Sugározzák át az embereket az Enterprise-ra! – üvöltötte Harriman.
– Nincs elég energia, uram. Le fogunk zuhanni... Harriman kétségbeesett pillantást vetett Kirkre. – Most mit csináljak?
– Magának kell tudnia. Maga a kapitány – vont vállat Kirk.
Harriman elgyötört képet vágott. – Őszinte legyek? A kapitány is csak kedden érkezik. Én csak egy karbantartó munkás vagyok.
Kirk elkeseredetten felnyögött. – Átveszem a parancsnokságot – mondta aztán. – Minden energiát a transzporterre! Sugározzák át az embereket!
– Nincs transzporterfőnökünk, uram... – mondta Demora
Kirk vetett egy oldalpillantást Harrimanre. – Tudom! Kedden. – Azzal felsóhajtott, otthagyta a hidat, és a transzporter felé indult.
– És most szét fogunk esni – szögezte le Scotty. – Mondtam, hogy nincs elég energiánk.
Az utolsó pillanatban sikerült mindenkit átsugározni az Enterprise-ra. A folyosón akkora tömeg volt, mint egy Föderáció-ellenes tüntetésen. Guinan a gyengélkedő felé tolakodott, és azon mérgelődött, a forgatókönyvíró miért nem írt neki valami frappáns beszólást ebbe a jelenetbe.
Dr. Soran már a harmadik Csillagflotta-tisztet ütötte le. – Nekem vissza kell mennem! – ordította. Egészen addig, amíg Chekov el nem kapta és az ablakhoz nem vonszolta.
– Látja ott azokat a roncsokat? Az volt a maguk hajója. Ha nagyon vissza akar menni, én visszasugározhatom...
Soran bedühödött. – Én nem halhatok meg, maga barom! A film végén miattam fog meghalni Kirk! – Ja, az más – mondta Chekov, és titkon örült, hogy bejött a blöff és Soran nem tudta meg, hogy neki fingja nincs arról, hogyan kell működtetni a transzportert.
Kirk kilépett a transzporterállomásról és a híd felé indult. A padló recsegni kezdett alatta, egyre hangosabban. Aztán beszakadt.
– Ááááááááááá... – Kirk hangja egyre halkult... – Furcsa, mennyivel gyorsabban megy most a hajó – jegyezte meg tűnődve Harriman. – Mintha pár tonnával könnyebb lenne.
* * * Hetvennyolc évvel később...
Picard és Riker XIX. századbeli tengerész egyenruhában álltak a kis tengerjáró hajó fedélzetén. Hajukat borzolta a friss tengeri szellő. Illetve csak Rikerét.
Picard végignézett a legénységen, és azon töprengett, ha mindenki itt van a holodecken, ki maradt a hídon. Aztán elhessegette a kellemetlen gondolatokat.
Ez a kis színjáték a holofedélzeten eléggé energiaigényes volt, a hajó összes védelmi rendszeréből ki kellett vonni hozzá minden energiát, de senki nem bánta. Végül is, egy jó buli megér ennyit. (A közeledő borg hajó legénysége az összes szemét kimeresztette, amikor meglátták a védőpajzs nélküli Enterprise-t – aztán úgy gondolták, ez biztosan csapda, és inkább elpályáztak.)
LaForge és Troi odavonszolták a megláncolt Worfot Picard elé. A kapitány gyorsan belepillantott a forgatókönyvbe, mert nem volt benne biztos, hogy melyik jelenet jön most, aztán elvigyorodott.
– Mr. Worf – kezdte ünnepélyesen. – Ön az egyik legkiválóbb tiszt a hajón, ezért úgy döntöttem... Hangos csobbanás és Data röhögése szakította félbe szavait. Crusher doktornő mérgesen kapálózott a vízben.
– Spiner, maga állat! Ez a jelenet csak később jön! Data vállat vont. – És nekem azt honnan kellett volna tudnom? Stewartnál van a forgatókönyv.
– Így is jó lesz – vágott közbe a rendező.
(Komputerhang.) – Picard kapitány, sürgős hívás a Földről.
Picard izgatottan kapta fel a fejét.
– Ne örüljön annyira, nem a hajnövesztő szereket gyártó cégtől jött – mondta hűvösen a géphang. Picard gyors, ijedt pillantást vetett a legénységre. Azok úgy tettek, mint akik nem hallották.
– Program vége – mondta rosszkedvűen. A tenger eltűnt a hajóval és a XIX. századbeli egyenruhákkal együtt, az Enterprise legénysége pucér fenékkel huppant a kemény padlóra.
– Nahát, Will, még Datának is nagyobb van, mint neked... – vihogott Troi.
– Eddig nem tudtad? – kérdezte Crusher, miközben feltápászkodott. * * * Folyt. köv.