KHAN HARAGJA A hülyeség, a legvégső határ... Kirk admirális keservesen sóhajtott. A kadétok eddig már huszonötször buktak meg a Kobayashi Maru teszten. „Ha huszonhatodszor is felrobbantják a szimulátort, öngyilkos leszek" fogadta meg. A kapitányi székben Saavik hadnagy ült. Félig vulkáni volt és félig romulán, ami meg is látszott rajta, mert míg egyik füle nagyon hegyes volt, addig a másik elképesztően hegyes. – Kapitány! Jeleket fogtam a segélykérő csatornán, de nem hallom tisztán – jelentette Uhura. – Próbálja meg a komputer segítségével felerősíteni az adást. Uhura feljebb tekerte a HANGERŐ feliratú gombot. – S.O.S., itt a Kobayashi Maru 12 parszekre az Altair-6-tól. Gravitikus aknának ütköztünk, nem működik a hajtóművünk, tropára ment a védőpajzs, kiégett a biztosíték. Tudnak segíteni? – Kobayashi Maru, itt az Enterprise. Adják meg a koordinátáikat – szólt Saavik. – Tízes szektor. A Semleges Zóna. – Sajnáljuk, Kobayashi Maru, de a tízes szektor a Semleges Zóna klingonokhoz közelebb eső oldalán van, és az már nem a Csillagflotta hatásköre. Hívják a klingon elsősegélyszolgálatot. Spock helytelenítően vonta fel a szemöldökét. A Kobayashi Maru parancsnoka kétségbeesetten tiltakozott. Saavik megadta magát. – Jó, azonnal megyünk. – Beléptünk a Semleges Zónába – mondta Sulu pár perc múlva. Spock arra gondolt, hogy mekkora nagy marha tervezhette ezt a Kobayashi Maru-tesztet, mert az Altair-6 még csak a közelében sincs a Semleges Zónának (ahová ha belép egy Kobayashi Maru-féle kis teherszállító, általában már nincs ideje segélykérő jeleket leadni, mielőtt szétlövik). – Beléptek a Semleges Zónába. Kérem, készítsék elő az útleveleiket. – hallatszott a rádióból. Uhura kikapcsolta a rádiót, hogy jusson elég energia a kilátóernyőnek, ahol megjelent egy klingon. – Hihi, becsaptunk benneteket! A Kobayashi Maru nem is létezik. – Tudom – felelte Saavik teljes lelki nyugalommal. – Honnan? – lepődött meg a klingon. – Figyelj, öregem, most próbálom meg huszonhatodszor elvégezni ezt a tesztet. – Akkor sem fog sikerülni. A Kobayashi Maru-tesztben nincs esély a győzelemre. A teszt célja, hogy megvizsgálja, hogyan reagál a parancsnok egy reménytelen helyzetre. Saavik felvonta a szemöldökét. – Úgy gondolja, nincs megoldás? A klingon megköszörülte a torkát. – Eddig csak egy bizonyos James T. Kirknek sikerült megoldani, és neki is csak úgy, hogy titokban átprogramozta a szituációt. – Miből gondolod, hogy én nem programoztam át? – kérdezte rezzenéstelen arccal Saavik, és kiadta a parancsot a torpedók kilövésére. * * * – Eredeti ötlet – összegezte a véleményét Kirk, akinek hízelgett, hogy Saavik az ő megoldását választotta. Saavik abszolút illogikusan viselkedett – jegyezte meg hűvösen Spock. – Mintha nem is lenne vulkáni. – Csak félig az – emlékeztette Kirk. – Bár néha úgy viselkedik, mint aki csak negyedrészt vulkáni. – Kirk Spockra sandított, az azonban szántszándékkal nem vett tudomást a célzásról. * * * A U.S.S. Reliant az Alfa Ceti rendszerben kóborolt. Csekov parancsnok a konzolra támaszkodva aludt. Nagy gyakorlata volt már a szolgálat közben alvásban: messziről pont úgy nézett ki, mintha dolgozna. Terrell kapitány azonban már jól ismerte ezt a trükköt. Lábujjhegyen Csekovhoz osont és kidurrantott egy papírzacskót a füle mellett. Csekov felriadt és ijedtében rátenyerelt egy gombra, amitől a Reliant kilőtt egy fotontorpedót, szétlőve egy kisebb űrállomást. – Mi történt, uram? Támadnak a klingonok? – Megérkeztünk, Mr. Csekov. Ez az Alfa Ceti VI. Lesugároztak. A bolygó ronda volt, kietlen, kopár. Terrell boldogan nézett körül. Éppen ilyen bolygót kerestek a Genezis nevű terraform berendezés kipróbálásához. Dr. Carol Marcus a lelkükre kötötte, hogy a bolygónak teljesen lakatlannak kell lennie, ellenkező esetben a Genezis mindent elpusztít, ami a bolygón van. – Még prebiotikus életformák sem lehetnek a bolygón, értik? Ez nagyon fontos! Még prebiotikus sem! – magyarázta. Csekov akkor buzgón bólogatott, és biztos volt benne, hogy nem fog prebiotikus létformát találni, lévén, hogy halványlila gőze sincs, mi az. Most azonban lehervadt a vigyor az arcáról. Romos épületcsoport állt előttük. – Bármi legyen is ez, az biztos, hogy nem prebiotikus – mondta Terrell. – Akkor mehetünk is – morogta Csekov, akinek egyre kevésbé tetszett a hely. – Csekov, maga mindig ilyen gyáva? – Nem, uram. Van, amikor még gyávább vagyok. Terrell megvonta a vállát és besétált az épületbe. Csekov kelletlenül követte. Már nem is csodálkozott, amikor az épület lakói foglyul ejtették őket. A szemközti ajtón besétált Khan Noonien Singh. Diadalmas arcot vágott, mint Napóleon Waterloo előtt. Aztán meglátta Csekovot és keservesen felnyögött. – Nem igaz! Ez nem lehet igaz! Tizenöt évet töltök száműzetésben, és az első Csillagflottás, akit meglátok, pont ez a hülye Csekov. – Ki ez? – kérdezte Terrell Csekovtól. – Khan. Ő a vezére azoknak az embereknek, akik a Space Seedben átvették az uralmat az Enterprise-on. Khan vigyorgott, miközben egy tartályból kiemelt egy angolnaszerű lényt, és Csekov sisakjába pottyantotta. – Belemászik az áldozat agyába és megzabálja – magyarázta derűsen, és lassan Csekov fejére húzta a sisakot. A parazita bemászott Csekov egyik fülén, és keresgélni kezdte az agysejteket, aztán feladta és kimászott a másik fülén, végül lejjebb csúszott. Csekov vihogni kezdett. – Naaa, ott csiklandós vagyok! Neee! Segítség!!! Jaaaj... Mindenki röhögött, még Terrell is, de ő csak addig, amíg Khan oda nem lépett hozzá egy másik parazitával... * * * Kirk és Saavik a turbóliftben utaztak. Kirk már éppen ki akarta használni a helyzetet, amikor Saavik kiszállt és McCoy lépett helyette a liftbe. Kirk letett arról, hogy kihasználja a helyzetet. – Kirk admirális! – szólalt meg Uhura hangja az interkomból. – Sürgős üzenet érkezett a Regulus-I űrlaboratóriumból. Dr. Carol Marcus az. McCoy elvigyorodott. – Carol Marcus? – ráncolta a homlokát Kirk. – A 2 623 402-es számú barátnője – emlékeztette Uhura. – 2 623 402-es? Az már jó régen lehetett – számolt utána Kirk, aztán a kabinjába sietett és bekapcsolta a képernyőt. – Helló, Carol. – Jim Kirk, te undorító seggfej... – Carol megállás nélkül sorolta a kitüntető jelzőket, miközben Kirk azon töprengett, miért van az, hogy minden exbarátnője így üdvözli. – Carol drágám, mi a baj? – Idejött ez az idióta Csekov, meg valami Khan, és el akarják venni a Genezist. – Mi az a Genezis? – Meg se próbálom elmagyarázni, mert amire megértenéd, vége lenne a filmnek. – Carol... Megszakadt a vonal. Kirk a hídra sietett. – Mr. Sulu! Hol van Spock kapitány? – A kabinjában meditál. – Mint vészhelyzetben mindig – morogta Kirk. – Átveszem a hajó parancsnokságát! Új útirány: a Regulus-I űrlaboratórium. Siessen. * * * Spock a kabinjában egy csiszolt vulkáni gránittáblán feküdt, meditációs kövén. (Scotty már morgolódott is, hogy háromszor gyorsabb lehetne az Enterprise, ha nem kellene a hatszáz tonnás Kirkön kívül még ezt a bazi nagy követ is mindenhova magukkal cipelni.) Kirk belépett. – Szia, Xtmprszntwlfd – mondta (maguk között mindig a keresztnevén szólította Spockot.) – Szia, Jim. – Van egy kis gondunk. Valami történt a Regulus-I-en. Minket rendeltek oda, hogy vizsgáljuk ki. – hazudta Kirk. (A valóságban semmi efféle parancsot nem kaptak.) – Remélem, nem haragszol, amiért átvettem az irányítást... – Soha nem tudnék haragudni rád, Jim – mondta Spock érzelmektől fűtött hangon. Kirk elpirult. Spock újra felvette szokásos arckifejezését. – Mi a helyzet a Regulus-I-en? – Carol... illetve dr. Marcus azt mondta, el akarják venni tőle a Genezist. – Mi az a Genezis? Kirk feltápászkodott. – Gyere, megmutatom. * * * Kirk, Spock és McCoy a TV előtt ültek Jim kabinjában. Az admirális a videókazettái közt keresgélt. Végül egy pornófilm és egy „Fogyókúrás torna Cindy Crawforddal" feliratú kazetta között megtalálta, amit keresett. A kazetta megnézése után még kevésbé tudták, mi is az a Genezis, de ezt mindhárman megpróbálták leplezni. * * * Az űrlaboratórium üres volt, leszámítva néhány hullát. Kirk, McCoy és Saavik körülnézett. Nyílt az ajtó, és Terrell meg Csekov sétáltak be. Arcuk kifejezéstelen volt, mint a vulkániaké. Vagy mint a zombiké. – Kezeket fel – mondta Csekov, és célbavette őket. – Hé, Csekov! – kiabált rémülten Kirk. – Ne lőjön! – Úgysem tud célozni – mondta McCoy. – Soha nem tudott semmit eltalálni, ami két lépésnél messzebb volt tőle. Saavik magában azt gondolta, hogy Kirk akkora célpont, mint egy szaturnuszi vízielefánt, és még egy részeg romulán is eltalálja, de nem szólt. Terrell is megcélozta Kirköt, miközben a kommunikátorba beszélt. – Terrell a Reliantnek! Megtaláltuk őket. Kirk jéggé dermedt, amikor a kommunikátorból Khan hangját hallotta. – Ölje meg azt a hájas buzit, Terrell! – Kire gondol? – kérdezte sértődötten Kirk. Terrell megcélozta Kirköt, és lőni próbált. Aztán még egyszer. A fézer nem működött. – Basszus – morogta Terrell, és megfordította a fézert, hogy megvizsgálja. Semmilyen hiba nem látszott rajta. Újra lőni próbált. A fézersugár már elpárologtatta a testét, amire rádöbbent, hogy még mindig maga felé fordítja a fegyvert... Csekov úgy megijedt, amikor látta, hogy Terrell eltűnik, hogy elejtette fézerét. Saavik ezt kihasználva közelebb ugrott és úgy kupánvágta Csekovot, hogy az élősködő kirepült az agyából, egyenesen Kirk véletlenül tátva maradt szájába. Kirk sokat próbált gyomorsavai azonnal lebontották, mint mindent, ami azt admirális gyomrába került. Jim csuklott egyet. – Hol van Carol? – kérdezte aztán. Újra nyílt az ajtó, és besétált Khan. Bosszúszomjas tekintete Kirkre szegeződött. – Kinyírlak – mondta teljes lelki nyugalommal, és tett egy lépést Kirk felé. Kirk, McCoy, Saavik és Csekov hátráltak. Az admirális előkapta a kommunikátorát. – Kirk az Enterprise-nak! Sugározzanak fel! Enterprise, hallanak engem? A kommunikátorban Uhura dallamos hangja csendült fel. – Itt a U.S.S. Enterprise. Most nem tudok a telefonhoz jönni, kérem a vörös riadójelzés után hagyjon üzenetet. Kirk sarkon fordult és rohanni kezdett. McCoy, Csekov és Saavik már a Regulus-I transzporterállomásán voltak, amire odaért. Csekov bepötyögte az Enterprise koordinátáit, és a négy tisztet elnyelte a transzportersugár. * * * – Hát ez határozottan nem az Enterprise – mondta McCoy, amikor megérkeztek egy földalatti raktárféleségbe. Kirk megfogadta, többé nem engedi, hogy Csekov állítsa be a koordinátákat. Körülnézett. Hirtelen valaki ráugrott egy rakás doboz mögül. – Te gazember! Kirk fölismerte David Marcus hangját. – Hé, David! Én vagyok az, James Kirk. Nem ismersz meg? – Akkor is megöllek! – kiabálta David. – Miattad haltak meg a barátaink az űrlaboratóriumban. – David, hagyd abba! – kiáltotta az elősiető Carol Marcus. – Miért? – kérdezte David, de egy pillanatra se hagyta abba Kirk fojtogatását. – Mert ő az apád. – mondta Carol. David döbbenten engedte el Kirköt. – Akkor öregkoromra én is úgy el fogok hízni, mint ő? – Vigyázz a szádra – morogta Kirk. Aztán Carolra nézett. McCoy, David és Saavik tapintatosan otthagyták őket. Csekov leült az egyik sarokba és chipset rágcsálva nézte a nagy találkozást. – Kövérebb vagy, mint T.J. Hookerként – mondta Carol. – Te sem lettél szebb. – Mióta fested a hajad? – Amióta te évente felvarratod a ráncaidat. Kisétáltak a bolygó felszínére. Az egykor kopár táj a Genezis nyomán gyönyörűvé változott. – A természet meglágyított öle – mutatott körbe Carol. – Fantasztikus! – lelkesedett Kirk. – Ez a Genezis mindenre képes? – Majdnem mindenre. – Zsírleszívásra is? Az asszony megpaskolta Kirk háját. – Arra sajnos nem. A többiek visszajöttek. McCoy képén kárörvendő vigyor látszott, Saavikén felháborodás. David arcán egy kiadós pofon nyoma piroslott. – Nahát, ez a David tiszta apja – mondta McCoy. – Van itt valami ennivaló? – kérdezte Jim. – Hogy lehetsz képes MOST evésre gondolni? – csattant fel McCoy. – Én MINDIG képes vagyok evésre gondolni. Az Enterprise ekkorra tudta bemérni őket, és mindannyiukat felsugározta. – Irány a Reliant! – adta ki a parancsot Kirk. Carol elkapta az admirális és Spock egymásra vetett pillantását, és megértette, Jim miért hagyta faképnél őt annak idején... * * * A Reliant oldalba lőtte az Enterprise-t. A hajó száznyolcvan fokban kilengett, megszólalt a vörös riadó, a hídon szokás szerint mindenki fenékre esett. – Ki csinálja a számítógépes trükköket ehhez a filmhez? – kérdezte Kirk. – Miért? – Meg kellene mondani neki, hogy ide – bökött a csillagtérkép egy pontjára Kirk – kérünk egy nagyobb bolygót vagy egy ionizált gázfelhőt, ami mögé elbújhatunk. A Reliant pajzsai leváltak, a hajtóműve felrobbant. – Reliant! Adják meg magukat! A súlyosan sebesült Khan négykézláb mászott végig a hídon. – Majd ha piros hó esik – szólt vissza az Enterprise-nak, és megnyomta a Genezis-torpedó kioldógombját. David Marcus döbbenten meredt a képernyőre. – Ez a Genezis! – kiáltotta rémülten. – Ha nem tudjuk beindítani a hajtóművünket, mind meghalunk! Spock a gépház felé indult. Kirk utánasietett. – Nem mehet be, felrobbant a reaktor – mondta Scotty. Igazság szerint nem tudta, tényleg a reaktor robbant-e fel, de semmi kedve nem volt ahhoz, hogy bemenjen megnézni. Spock egy vulkáni idegfogással némította el a főgépészt. A nehézkesen mozgó Kirk ekkor érte utol. – Spock! Nem mehetsz be oda! – Senki más nincs a hajón, aki be tudná indítani ezt a vacakot – közölte nagyképűen Spock. – Különben is elegem van már ebből a hülye sorozatból. Kirk arcán kövér könnycseppek peregtek végig. – Hosszú és eredményes életet, Jim – monda ünnepélyesen Spock. – Hosszú és eredményes életet – válaszolta ünnepélyesen Kirk. – Nem gondolod, hogy a jelen helyzetben pofátlanság ezt mondanod? – háborodott fel Spock. Aztán besétált a gépházba. * * * Az Enterprise legénysége díszegyenruhában állt sorfalat Spock koporsója mellett. Miss Chapel McCoy mellett állt, teletömve nyugtatókkal. Kirk egyre jobban belemelegedett a beszédébe. Átfutott az agyán, hogy talán még sosem fordult elő, hogy az egész legénység két másodpercnél hosszabb ideig figyelt rá, és most igyekezett kiélvezni a ritka alkalmat. Délután fél öt körül McCoy bökte oldalba, hogy abbahagyhatná. – Még csak annyit mondhatok – fűzte hozzá Kirk könnyes szemmel –, hogy mindazon lelkek közül, amelyekkel életemben találkoztam, az övé volt a... a legemberibb. A legénység egy emberként szisszent fel. Saavik döbbenten kapta fel a fejét és rosszallóan nézett Kirkre. A koporsóból hangos méltatlankodás hallatszott. – Hé, halottakat nem ér sértegetni! Kirk elhűlve nézte, ahogy Sulu és Scotty sietve leemelik a koposó fedelét, és Spock kimászik. – Spock! Maga él? – kérdezte McCoy, sikertelenül próbálván leplezni örömét. – Hát persze. Ilyen könnyen nem szabadul meg tőlem, doktor. – Spock félreugrott Csekov elől, aki hirtelen szeretetrohamában át akarta ölelni, és kitért Miss Chapel elől, aki boldog sóhajjal akart a karjaiba ájulni, de Kirköt már nem tudta kikerülni. * * * Kirk a helyén ülve békésen majszolta a sósmogyorót. Spock a füleit hegyezte. A közelben David Marcus éppen Saavikot tapizta. A lány nem tiltakozott különösebben. – Nocsak, Spock! Úgy látszik, közös unokáink lesznek – jegyezte meg alattomosan Kirk. David keze Saavik fenekére tévedt. A lány hirtelen mozdulattal képen törölte Davidet. – Úgy látszik, mégsem – mondta hűvösen Spock, és nem értette, az admirális min röhög ennyire. * * * remélem, tetszett... :-) 1999. VIII. 01. – 04.